BEVEZETŐ

Miért indítom el ezt a blogot? Teszem föl magamnak és másoknak ezt a kérdést. Saját magam által megtapasztalva és látva honfitársaim, pályatársaim jelenlegi helyzetét és ennek a helyzetnek a magyar társadalomra kiható jelenségeit, motiváltnak érzem magam arra, hogy kiutat keresve, megoldásokat találjunk arra, hogy a magyar valóságban a helyzetünk pozitív irányba változzon. Nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az annyira óhajtott rendszerváltással, akartuk azt a szabadságot, amivel függetlenné váltunk, az utolsó (reményeim szerint) elnyomó hatalom önkéntes távozásával. Sajnos az elmúlt húsz év tapasztalata, nem hozta meg számunkra azt a szabadságot, amivel jobb helyzetbe kerülhettünk volna, mert a politikai és katonai gyarmatosítást felváltotta a globális tőke hatalma és új gyarmati sorba sodorta a szabad magyar társadalmat.Gazdaságpolitikai hibák sorozata következtében feladtuk a stratégiailag legfontosabb ágazatunkat az élelmiszer-gazdaságot. Úgy szőröstül-bőröstül mezőgazdaságtól, feldolgozáson keresztül a belső élelmiszer kiskereskedelemig. Így szűnt meg az európai méretekben is közel 150 éves tündöklése után a magyar cukoripar, amellyel együtt eltűnt a legjobb talaj adottságokkal bíró magyar cukorrépa termelés is. Visszatérve szűkebb szakmám a tejágazatra, ahol nem szenvedett az ágazat olyan megsemmisítő vereséget, mint a cukor ágazat, de az ország egy éves jelenlegi tejtermelésén le lehet mérni, hogy a kilencvenes évek elejéhez viszonyítva jelenleg napjainkban ötven százalékát termeljük meg. A kilencvenes évek elején a hazai piac 97%-át magyar termékekből vásárolhattuk, amely mára 60-65%-ra esett vissza, köszönhetően globális áruházláncok, és a volt állami tulajdonú kiskereskedelmi vállalatok nagy arányú eladásából származó külföldi érdekeltségek megjelenésének. Nem lett volna szabad ekkora arányban beengedni a kiskereskedelembe azokat az érdekeltségeket, akik a gyakorlatban a saját országuk mezőgazdasági termékeit preferálják, mert a magyar mezőgazdaság pozícióját, hazai piacra kerülését gátolja. Annak idején, amikor az élelmiszeripar privatizációja elkezdődött, személyemben részese voltam ennek a fontos folyamatnak, mivel a Középmagyarországi Tejipari Vállalat (KTV) vezérigazgatója lévén a cég teljes-körű privatizációját én vezettem le.Pályázat elnyerésével kerültem 1991. május 15.-tel a cég élére, de ezt megelőzően 20 éve a cégnél dolgoztam több üzemben és több területen, középvezetőként nagy szakmai tapasztalatokat szerezve. Tudatosan készítettem olyan privatizációs stratégiát, ahol ismerve a második világháború előtti magyar tejipari (tejszövetkezeti) tulajdonosi szerkezetet, valamint a fejlett tejágazattal rendelkező nyugati országokban kialakult tulajdonosi rendszerekre épült vállalkozásokat, alakítottam ki a privatizációs koncepciómat. Ez az anyag határidőben bekerült az akkori Állami Vagyon Ügynökséghez (AVÜ), és úgy szólt az ezzel kapcsolatos rendelet, hogy amennyiben egy hónap elteltével nem reagálnak az anyagra, úgy kell tekinteni, hogy elfogadott a stratégia és lehet végrehajtani a koncepcióban leírtakat. Természetes nem válaszoltak, mert gőzük nem volt, hogy mit is kellene kezdeni az egész élelmiszer iparral. Jellemző, hogy teljes felelőséggel egy kettő éve Kertészeti Egyetemen végzett fiatal tapasztalatlan hölgyre bízták az egész magyar élelmiszeripar átalakítását. Napokig még telefonon sem volt elérhető. Nem bántom, de nem őt tartom hibásnak, hogy a magyar gazdaság tényleges átalakításában stratégiailag fontos ágazat sodródás állapotába került,hanem azokat akik e fontos posztra kinevezték. (persze valószínű, hogy valakinek csókosa volt) A lényeg az volt, hogy teljes erővel nekiláttam kinevezésem követő harmadik hónapban a cég átalakításának és privatizációjának kemény következetes végrehajtásához.

Folytatni fogom e történetet, és akkor a mondandóm lényege találkozni fog azzal a tartalommal amiért ezt a blogot megnyitottam.

Szeretném közölni leendő olvasóimmal, hogy ezzel párhuzamosan indítok egy blogot azzal a céllal, hogy a Főtej Kft megalakítását követően birtokomba került egy kézirat, azzal hogy támogassam a Budapesti Tejipari Vállalat történetét feldolgozó anyag könyv formában történő kiadását. A szerző szerkesztő Gere István raktáros beosztásban volt annak idején. Sajnos a könyv kiadása nem valósult meg és nem is tudom, hogy Gere István él-e még, de a kézirat a napokban elém került és kötelességemnek érzem, hogy ezt a történetet közzé tegyem.